Szentek, akinek neve nem maradt fenn

Mindenszentek ünnepéhez közeledünk. Egy egyházi ünnephez, amely olyan szentekről emlékezik meg, akiknek neve külön nem maradt fenn az emlékezetben.

A Szent ugyanis nem kérked, nem dicsekszik, nem hívja fel akarattal magára a figyelmet. Csendben él és cselekszik, alázattal és hittel. Szentnek lenni krisztusi egyszerűség. Legyen az ember ács, halász, vámos vagy pap, ha Istennek tiszta életet él, embertársaiért vagy a hitéért hal meg, csodák veszik körül. Sokszor pedig csak néhányan veszik észre a jót, a Szentet, aki köztünk járt, igaz életet élt. Rájuk emlékezünk, őket ünnepeljük november 1-én, mindenszentek napján.

Az ünnepet III. Gergely pápa a 8. században indította útjára. Ő kiállt azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is megemlékezzünk, ezért 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját Mindenszenteknek, vagyis az egyház szentjeinek ajánlotta.

November 2.-án, kedden emlékezünk meg elhunytainkról. A Halottak Napját Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy legyen egy alkalom, amikor a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékezzenek meg.

Ez alkalomból, Szatmárnémetiben kedden délután 16 órától szentmisét mutatnak be a hídon túli temető kápolnájában.